Két ellentábora létezik a valódi bőrnek. Az egyik tábor képviselői azért utasítják el ezt az anyagot, mert „meg kellett halnia egy állatnak”. Ez a tévhit elég jól beépült a köztudatba. A marha-, kecske- és sertésbőrök a húsipar melléktermékei. Ezen állatok sem azért halnak meg, hogy divatkiegészítő legyen belőlük. S itt tegyünk különbséget: nem árulunk olyan terméket, ami olyan állattól származik, amit kifejezetten a bőre, szőre miatt neveltek fel, öltek meg.

Ha egy állat elpusztul, mert élelmezési célokat szolgál, a bőr és a szőrme csak melléktermék, másodlagos anyag. Haszontalannak, egyszersmind végtelenül környezetszennyezőnek tartanám, ha a létrejövő nyersanyagot (a nyers bőrt) nem hasznosítanánk, kidobnánk, megsemmisítenénk. Hangsúlyozom: az élelmiszeripari melléktermékekről beszélek, ezen bőröket használom fel én is: marhát, kecskét, sertést. Elutasítom a csak a bőréért vagy szőréért tenyésztett állatok célzott leölését, legyen az kígyó, mosómedve vagy nerc.

Az ellentábor másik fele a bőrgyártás, krómcserzés közismert, környezetre káros hatásai miatt tekinti a bőr nagyipari feldolgozását problémásnak. Nos, mint minden könnyűipari tevékenység, ez is terheli a környezetet. De nem mindegy, milyen mértékben! Ne ringassuk magunkat abba a tévhitbe, hogy a műbőrgyártás nem káros a környezetünkre. Sőt!

A hagyományosan „környezetbarátnak” titulált PU (poliuretán) gyártása közben is olyan anyagok kerülnek a környezetbe, mint a káros dimetil-formamid. Az ACS (American Chemical Society) 2011-ben publikált kutatása szerint az USA partvonalait szennyező anyagok 60-85 százalékát az ember által gyártott mikroszálak teszik ki. Vagyis a műanyag (Polietilén, Poliuretán, Polivinil-clorid).

Ezek után elgondolkodtató, hogy mivel teszünk jót vagy rosszat. A bőr feldolgozása, hasznosítása egyidejű az emberiséggel. Már az ősember is hasznosította az állatok bőrét. A bőr az egyik legősibb anyag, amivel az ember együtt él. Ősibb minden szövött, fonott, kötött anyagnál, az első ruháink, cipőink is valószínűleg bőrből készültek. A műanyaggyártás és feldolgozás viszont csak pár évtizede létezik,  s elgondolkodtató mit tett a környezettel ilyen rövid idő alatt. Sajnos: visszafordíthatatlanul.

A valódi bőr erős, rugalmas, szellőzik és egy „életre szól”; ezzel szemben a műbőr élettartama csupán 1-1,5 év. A divat gyors változása, egy-egy divat trend felívelése kedvez ezeknek az anyagoknak, olcsó a tömegtermelésük, de vajon mi történik a táskánkkal ha már nincs rá szükségünk? Hulladékká válik. Mindannyian láthattunk borzalmas képeket szeméttelepekről ahol rengeteg ruha és táska feküdt a földön. Már  maga a műbőr előállítása is igen jelentős környezeti terhelést jelent, rövid életciklusa után a feldolgozása, újrahasznosítása gyakorlatilag megoldatlan: a műanyag hulladék mennyisége évről-évre egyre nagyobb.

Ezért bíztatok mindenkit arra, hogy óvja környezetét, törekedjen arra, hogy minőségi, tartós (ezáltal kisebb környezeti terhelést jelentő), egyedi terméket vásároljon. Ne támogassa az olcsó tömegtermékek megvásárlásával a környezetszennyező, műanyagra építő, fast fashion cégeket.

Légy tudatos, válaszd a “fenntartható divat” kategóriáját. Az elv egyszerű: válassz tartós, természetes anyagból készült termékeket a műanyag alapanyagok helyett.

Következő cikkemben részletesen írok a fast fashion világáról, valamint a slow fashion egyre népszerűbb megjelenéséről.